8: Mi az a "kísérletezõ-hatás"?

A kísérletezõ tudattalan befolyása a kísérlet eredményére. Ez kétféle ok miatt történhet:

o A tudósok gyakran csinálnak olyan kísérletet, ahol kis méretû hatást vagy különbséget kell megfigyelnük.

o A kísérletek sok pontosan ugyanúgy kezelt mintát igényelnek a következetes eredményekhez.

A fenti hibaforrások egyike sem igényel tudatos csalási szándékot.

A klasszikus példája az elsõ típusú torzításnak az "N-sugárzás", amit a század elején fedeztek fel. A detektálásához a kutatónak alig látható felvillanásokat kell figyelnie a szcintillátoron. Sok tudós számolt be a sugárzás észlelésérõl. Rászedték magukat. További részletekért lásd a "The Mutations of Science"-t a "Science since Babylon"-ban Derek Pricetõl (Yale Univ. Press) illetve magyarul Beck Mihály Tudomány-áltudomány címû könyvét (Akadémiai kiadó, 1978.) az 53. oldaltól, valamint a http://www.ibela.sulinet.hu/atomfizika/rontgen/rtgaltud.htm weblapot.

A második típusú torzítás klasszikus példája a származás és az agyméret részletekbe menõ vizsgálata a múlt században. A koponya ûrtartalmát úgy mérték meg, hogy söréttel vagy mustármaggal megtöltötték, majd megmérték a beletöltött anyag tömegét. Az eredményekben mutatkozó jelentõs különbségrõl az tehetett, hogy egyes koponyákat jobban megtöltöttek mint másokat. A részletes történetért lásd Stephen Jay Gouldtól Az elméricskélt ember-t (Typotex kiadó, 1999.).

További információk:

T.X. Barber, "Pitfalls of Human Research", 1976.
Robert Rosenthal, "Pygmalion in the Classroom".

9: Milyen gyakoriak a tudományos csalások?

Ebben az egyszerû formában a kérdés megválaszolhatatlan, hiszen a fel nem fedezett csalás definíciója szerint mérhetetlen. Természetesen sok felfedezett tudományos csalás történt. Sokan ezzel amellett érvelnek, hogy a tudományos eredmények (fõleg amiket õk nem szeretnek) semmit sem érnek.

Ez az érv figyelmen kívül hagyja azt a rendszeres gyakorlatot, hogy a tudományos eredményeket más tudósok reprodukálják. Minden fontos kísérletet sokan és sokszor megismételnek. Az a feltevés tehát, hogy a tudósok például hazudnak a szén-14 kormeghatározásról, elõfeltételezi számos tudós titkos összeesküvését. Lásd még az elõzõ kérdést.

Az ismert és dokumentált tévedések létezése ellenben jól illusztrálja a tudomány ön-ellenõrzõ mivoltát. A tudomány számára nem jelent problémát ha a tudósok egy része hazudik, mivel semmilyen fontos eredményüket nem veszik komolyan amíg nem ellenõrizték azokat tõlük függetlenül. Emiatt olyan munkákra kell korlátozniuk magukat, amik iránt senki se érdeklõdik és csak olyan eredményeket kaphatnak, amik elõre várhatóak. Egy olyan tehetséggel és ambícióval bíró ember számára, mint amilyennek egy Ph.D-hez lennie kell valakinek, ez nem túl élvezetes karrier.

Továbbá a legtöbb tudós idealista. Látják a tudomány szépségét és annak felfedezését elhivatottságból ûzik. Ennek híján a legtöbbjük valami sokkal jobban jövedelmezõ dolggal foglalkozna.

Ezek az érvek azt sugallják, hogy a tudományban a fel nem fedezett csalások ritkák és jelentéktelenek.

A fenti érvek nem meggyõzõek az orvosi kutatások terén, ahol a vállalatok gyakran eltitkolják vagy meghamisítják az adataikat, hogy a saját terméküket támogassák. A dohánygyárak rendszeresen elõállnak annak "bizonyításával", hogy a dohányzás ártalmatlan, a gyógyszergyárak pedig meghamisítanak és eltitkolnak adatokat a fontos termékeik biztonságával és hatékonyságával kapcsolatban.

További részleteket, több tudományos csalásról mint amire valaha is gondoltál, Alexander Koln False Prophets (Hamis próféták) címû könyvében találsz.

Lásd még a "Betrayers of the Truth: Fraud and Deceit in Science"-t (A tudomány árulói: csalások és megtévesztések a tudományban) William Broadtól és Nicholas Wadetõl (Oxford 1982), illetve magyarul Beck Mihálytól a Tudomány-áltudományt (Akadémiai kiadó, 1978.).

A tudományos csalásokkal és a vitatható magatartásokkal kapcsolatos a SCIFRAUD levelezõlista, amire egy "listserv@uacsc2.albany.edu" küldött "sub scifraud " levéllel lehet feliratkozni (a lista angol nyelvû).

10: A tudósok szemellenzõt viselnek?

Az egyik leggyakoribb vád a tudomány fõáramával szemben, hogy kísérletezõk csak azt látják amit eleve látni akarnak. A tudósok gyakran visszautasítják egyes ötletek vizsgálatát, mivel a "tudomány" azt mondja nekik, hogy ez idõ- és erõpocsékolás lenne. Ennélfogva lemaradnak olyan gondolatokról, amik nagyon hasznosak lennének.

Ez a "szemellenzõ"-érvelés a lovak szeme elé rakott bõr-árnyékolólapok analógiájára épül (amik miatt az állat csak az úton elõrefele lát). Gyarkan hivatkoznak rá a new-age hívõk és az alternatív gyógyászat védelmezõi.

Az biztosan igaz, hogy a tudomány fõ áramába be nem illeszkedõ ötletek nehezen honosodnak meg. Másrészt az esély egy tudományos forradalomra nagyon csábító: gazdagsággal, hírnévvel és Nobel-díjjal kecsegtet. Emiatt mindig akad egy-két tudós aki szívesen megnéz bármi újat.

Ha ilyen ötleted van, ne feledd, hogy a bizonyítási kötelezettség a tiéd. Egy tudományos forradalom elindítása hosszú és nehéz munka. Ne is várd hogy könnyû legyen - ha az lenne, minden héten lenne egy.