6. a Világnézeti viták kikerülhetetlenségéről

A világnézeti viták, az előzőekben leírtak miatt is minden bizonnyal kikerülhetetlenek, mert:

1. Egyik hatékony semlegesítési módszerük az lehet, ha valaki erőteljesen azonosul világnézetével, értékrendjével, és vitás helyzetben egyrészt azt nem hagyja megkérdőjelezni, másrészt mások világnézetét sem kérdőjelezi meg. – Ezzel azonban a teisztikus gondolkodásmód hibájába esik, mert ezzel önmaga előtt idealizálta a saját világnézetét, értékrendjét, amihez ha mereven ragaszkodik, akkor nem lesz más, mint papagáj, aki ugyanazt szajkózza, még akkor is, amikor másoktól értékes meglátásokat szerezhetne.
2. M ások türelmes meghallgatása, és a vitától való tartózkodás a „Hallgatás = Beleegyezés” illúzióját keltheti a másikban, de még a kívülálló hallgatóban is, mivel előbbi heurisztika visszafelé is működik: „amit nem kérdőjelezek meg, azt elfogadom”.
3. Ma gunkkal egyenrangúnak tekintett féllel szemben a világnézeti kérdésekben mutatkozó különbségek alapján kialakuló vita egyfajta modern, Homo Sapiens-i megfelelője lehet a ragadozó, vagy kisebb közösségben élő emlősök közötti rangsort kivívó vetélkedésnek, küzdelemnek. Minthogy ez a viselkedés a tartósan közösségben élő összes emlősfajra jellemző (alapvetően a táplálékszerzés közösségi módja utáni osztozkodás, és a nőstényekért való harc a párzási időszakban), így feltehetően mi, emberek sem vagyunk kivételek, attól függetlenül, hogy mi számos szublimálási, szimbolikus módot alakítottunk ki erre – feltűnő módon éppen a VITA az, ami talán a leggyakrabban előfordul, valószínűleg a fizikai erőszak saját közösségen belőli erős gátoltsága miatt – mindez ismételten arra utal, hogy a biokémiai hatások erőteljesen hathatnak az agyműködésre, és a fizikai agresszivitásért felelős hormonok a szellemi működésben is rendkívül fontosakká válhatnak, ha fizikai úton nem használódnak fel! (lásd verbális agresszió a gyalázkodás, szidalmazás formájában!)
4. A világnézeti viták elsősorban teisztikus alapon folynak, vagyis alapvető bennük a hit-jellegű abszolutizálás, általában meg nem kérdőjelezett, engedelmeskedésre hajlamosító felhangokkal. Az emberre alapvetően jellemző a kognitív fösvénység (8) táplálta túlzott empirizmus, és a minimális tapasztalaton alapuló, nagyfokú indukcióra való hajlam. Ezek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a világnézeti viták egyrészt kikerülhetetlenek, másrészt, mivel ez jellemző egész fajunkra, így furcsamód aligha lehet kérdéses, hogy fajunk sikerének egyik alapvető elemét képviselik – és így egyben szükségszerűek is!
5. A következő fejezetben bővebben is írok arról, hogy a valóságot a merevebb fogalomkörökkel rendelkező képes magabiztosabban értelmezni, mivel „intellektuálisan könnyebb dolga van” – és a kognitív fösvénységünk következtében nagy a hajlamunk a könnyebb utat választani. A teisztikus gondolkodásmód pedig ezt nyújtja – az ateista gondolkodásmód azonban éppen ellenkezőleg: vállalnia kell a majdnem állandó kételyt, és a sablonos megoldásmódok mellőzésével a szociális szituációk többségét külön-külön kénytelen értelmezni ... Nem véletlen talán, hogy pl. a kereszténységet elemző-kritizáló ateisták kivétel nélkül mind szellemileg, intellektuálisan magasan képzett, művelt emberek voltak – többek között már csak azért is, mert egy vallás többszörösen absztrakt deskripciójában egyszerűsítő, és „világi módon értelmezhető”, az Occam-elvhez(***) hű mintázatokat voltak képesek felfedezni. A teizmus magabiztossága ellenében tehát az ateizmus evidenciaélmény élvezete áll szemben – mindkettő fontos élmény az ember számára, így egyfajta természetes függőséget is kialakíthat (lásd a bevezetőben említett temporális-szekvenci ális transzformációt), ezzel biztosítva a világnézeti viták folyamatos létét (nem feltétlenül világnézeti, hanem a puszta valóságértelmezési vitákat is ide értve).