Dr. Ritoók Pál a presbiterképzésről

Dr. Ritoók Pál a Magyar Presbiteri Szövetség ügyvezetõ elnöke.

Miért van ma szükség Magyarországon presbiterképzésre?

A presbiterképzés gondolata nem mai keletű. Ravasz László, Szabó Imre, Makkai Sándor tekintélyes egyházi vezetők már a II. világháború előtt vetették föl azt, hogy a presbitereknek képzésre volna szükségük feladatuk ellátása érdekében. Ez azonban csak terv maradt. 1992-ben a Presbiteri Szövetség megalakulásával került ez ismét előtérbe. A szövetség egyik legfontosabb feladata ma a presbiterképzés. Erre azért is van szükség, mert sokkal alaposabb ismeretek kellenek a gyülekezetvezetéshez. Ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a biblia-, hitvallás-, egyházismeret, az egyházi munka ismerete, gyülekezetépítésről, emberekkel való kapcsolatokról. Mindezek már hiányoztak a két világháború közötti időszak presbitereinél is, de most különösen, amikor a rendszerváltozás után nyilvánvalóvá lett, hogy a gyülekezeteknek és azokon belül a lelkipásztoroknak egyre több a feladatuk. Ezekre a presbiterek nincsenek fölkészülve, mert ilyen jellegű képzést sehol sem kaptak. Ezt erősíti az a tény is, hogy a presbiterek olyan korban nőttek föl, amikor nem volt pl. rendszeres hitoktatás, és a vasárnapi istentisztelet, bibliaóra nem adhatott rendszerezett ismeretet. Másrészt viszont bizonyos témákról (költségvetés, missziói munkaterv elkészítése) ezeken az alkalmakon nem is esett szó.

A Magyarországi Református Egyház hogy viszonyul a presbiterképzéshez?

Eléggé nehéz erre választ adni. Az egyház legfelsőbb vezetése kezdettől fogva támogatta mind erkölcsileg, mind anyagilag, de az érdemi munka elvégzését a szövetségtől várja. Az egyház alsóbb vezetési szintjein már kevésbé egységes a presbiterképzés támogatása. Vannak olyan esperesek, akik fölismerték a képzésben rejlő pozitívumokat, mások tartózkodnak elhárítva maguktól a feladatot, mások pedig kifejezetten ellenzik.

Mi lehet az oka annak, hogy a református egyház nem vesz részt a presbiterképzésben?

Egyrészt nem ismerte föl, hogy ebben mekkora erő rejlik. Ma még csupán ismergeti. Másrészt a lelkipásztorok egy része abban az időszakban nőtt föl, amikor a gyülekezeti munkában az ő és családja megélhetéséről volt szó. Kialakult egy ilyen vélemény: ti presbiterek ne beszéljetek bele a dolgokba, mert én viszem a bőröm a vásárra! Ezt a presbiterek nagyon szívesen el is fogadták, mert így alig vagy semmit sem kellett csinálniuk. Az előbbi vélekedés kialakulásához a lelkészképzés is hozzájárult, hiszen a presbiterképzésről, a gyülekezeti munkáról alig tanultak valamit a teológiákon. Ennek következtében, amikor a fiatal lelkész kikerül(t) az életbe, akkor rögtön egy olyan testület elnökévé válik, amely nála legalább kétszer idősebb. De pl. hogyan kell vezetni egy önkéntesekből álló közösséget, nem tudja, mert erre nézve semmilyen képzést sem kap a teológián. Több lelkipásztor már felismerte, hogy a presbiterek munkájához ismeretekre van szükség. Ez nagyon lényeges szempont.

Ezek szerint a gyülekezetvezetés nemcsak a lelkipásztor feladata, hanem a presbitériumé is, amelynek a lelkésszel együtt képeznie kell magát. Képzettség szempontjából hogyan áll ma a presbiterek helyzete?

Röviden összefoglalva: nagyon rosszul. Most és ezután is jó ideig olyanok is vannak a presbitériumokban, akik az alapvető biblia-, hitvallásimerettel sem rendelkeznek. Ezért az alapoknál kell kezdeni: konfirmációi ismeretekkel kiegészítve a presbiterek munkájához szükséges ismeretekkel. Pl. mit jelent gazdálkodni a gyülekezetben, munkatervet készíteni, hogyan lehet kommunikálni az emberekkel a gyülekezetépítésben. Ez óriási feladat, melynek megvalósítását a nulláról kell kezdeni.

Van-e valamilyen fölmérése a szövetségnek arról, hogy vidéken vagy városon képzettebbek-e a presbiterek?

Ilyen jellegű nincsen. Az eddig elvégzett két felmérésünkből csupán következtethetni lehet arra, hogy valamivel képzettebbek a városi presbiterek, hiszen városon több az értelmiség, de azért ez nem ilyen egyszerű. Van olyan presbiter, akinek ugyan 8 általános iskolája van, de napi rendszerességgel olvassa a Bibliát. Olyan is akad, aki a rendszerváltozás után kapcsolódott csak be a presbiteri munkába, és jó, ha egyszer-kétszer előveszi a Szentírást. A képzést a két szélsőség között kell megvalósítani.

Kit tekinthetünk ma ideális presbiternek?

Aki a gyülekezet lelki és anyagi munkájában tevékenyen részt vesz – ahogy az egyház törvénye is írja. Aki nemcsak f űvágással, cserépigazítással foglalkozik, hanem a lelki munkában is részt vesz akár házi bibliaóra megtartásával azokon a helyeken, ahová a lelkész havonta csak egyszer jut el, vagy a fiatalok között tud dolgozni.

Röviden összefoglalva: mi a feladata a presbiternek?

A lelkipásztorral együttműködve segítse a gyülekezet épülését annak érdekében, hogy a gyülekezet a maga körzetében betölthesse azt a missziói feladatot, amivel bennünket az Úristen megbízott. Pontosabb válasz azért nem igen adható, mert ahány presbiter, annyiféle feladatra lehet alkalmazni. A Presbiteri Füzetek I. kötetében negyven féle feladat van leírva, melyeket a presbiterek a lelkipásztorral és a gondnokkal egyetértésben vállalhatnak. A feladatok elvállalása/elvégzése nagyon függ az adott presbiter hitbéli előrehaladásától. Függ továbbá a képességektől is. A szövetség helytelennek tartja azt a gyakorlatot, miszerint több helyen elő van írva, hogy a presbiternek látogatnia kell a gyülekezet tagjait. Erre nem minden presbiter képes.

Az elmondottak alapján tehát nem szabályozható ma Magyarországon a presbiterek feladata?

Alapirányokat lehet szabályozni, de részleteket nem, mert más feladatok adódnak pl. egy kisgyülekezet négyfős presbitériumában és egy nagyvárosi gyülekezet negyvenfős közösségében.
Az alkalmasság tekintetében, melyek azok a külső és belső jellemvonások, amelyek szükségesek a presbitereknek?
Rendszeres templombajárás, részvétel a hétközi alkalmak legalább egyikén, rendelkezzen sajátos munkakörrel, amiért felelős is egyben. Nem segíteni kell a lelkész munkáját – habár ez is eredmény – hanem egy bizonyos területért felel ősséget vállalni és az elvégzett munkáról beszámolni. Nyitottság az Úristen felé, akinek parancsát elfogadja és a gyülekezet, presbitertársak és a lelkipásztor felé is egyben.

Mivel motiválhatók a presbiterek feladatuk pontos elvégzésére?

Megválasztásuk alkalmával mondják meg, hogy mely feladatot fogják ellátni a gyülekezetben. Ez egyfajta felelősséget is jelent, ami aztán számonkérhető, ellenőrizhető. Ez az ellenőrzés számontartást jelent.

Mikorra és milyen módon érhető el, hogy a MRE gyülekezeteiben szakképzett presbiterek legyenek?

Ma erre nagyon nehéz válaszolni. Szerettük volna, ha először - mintegy példaképpen - az egyházmegyei, egyházkerületi tisztségviselők adnának számot ismereteikről, majd a következő ciklus elején a gondnokok, végül, az azt követő ciklus előtt valamennyi presbiter. Ez azonban nem megy és nem is tehető kötelezővé. Ma ez óriási ellenállásba ütközik, mert sokan nem is vállalnának presbiterséget – ami néha nem is lenne baj.

Az idén presbiterválasztás lesz gyülekezeteinkben. Készül-e ennek el ősegítésére valamivel a szövetség?

Igen. Maga az egyház kérte tőlünk, hogy készítsünk egy ajánlást a törvényben leírtak gyakorlati megvalósítására. Bízunk benne, hogy ez majd mindenkihez eljut, és ezzel is segítséget tudunk nyújtani.

Forrás: www.egyhazszervezet.hu