dr. Ladányi Sándor a presbitériumokról

dr. Ladányi Sándor a KGRE-HTK egyháztörténeti tanszékének vezetője.

Hogyan és hol alakult meg az első presbitérium?

A Thurzók és az Enyingi Török család kezéből házasság révén kicsúszott Pápa városa, és katolikus földesura lett, azonban a város védelmét nem vállalta. Kanizsai Pálfi János a protestantizmus, közelebbről a református egyház védelmére szervezte meg a presbitériumot. Vagyis a szükség hozta. Összetételében a vitézlő rend, polgári rend és a nemes i rend képviselői alkották az első presbitériumot, vagyis akik fontos szerepet. Kanizsai nem közvetlenül a kálvini elgondolás szerint hozta be az országba a presbitérium gondolatát, hanem puritán megfogalmazást követve, amitől nem áll gyökeres ellentétben a kálvini. A különbség a társadalmi helyzetben keresendő. Genf nem volt katonai végvár, stratégiailag fontos hely, hanem egyházi szempontból volt központnak nevezhető. Ezen felül még a társadalomszerkezet is eltérő a pápaitól, ahol már a 16. században volt polgárság. Kálvinnál nem a szükség, hanem az egyházi ügyek támogatása miatt alakult ki a presbitérium, nálunk pedig az egyház védelmére. Nagy különbség.

Pápán mi alapján választottak presbitereket?

A város összetétele, a lehetséges támogatók és a lelkiség alapján.

Milyen többletet jelentett presbiternek lenni?

Valamiféle tekintélyt adhatott, de valószínűleg nem erről volt szó. Az, hogy az egyházi tisztség pozíciót, társadalmi rangot jelent, sokkal későbbi keletű: 19-20. századi.

Az első pápai presbitérium bibliai alapokon felépülő szervezet volt?

Bár a szükségszerűség hívta létre, Kanizsai valószínűleg figyelembe vette a bibliai alapokat. Ezt látszik alátámasztani, hogy a dunántúli egyházkerületben mindenhol fel is állították. Kanizsai nem szankcionálta, csupán ajánlotta a presbitériumok felállítását. Minden egyházközség maga döbbent rá, hogy fontos, szükséges.

Hogyan alakult később a presbitériumok helyzete?

Az 1881. évi debreceni zsinat határozta el, hogy az országban mindenhol legyen presbitérium, de addigra már eléggé elterjedt.

Miért kellett 250 esztendőnek eltelni?

Valóban soknak tűnik a két és fél évszázad. De ha figyelembe vesszük, hogy ezen idő alatt mennyi változáson ment keresztül az ország, akkor már nem is olyan sok: királyi Magyarország, hódoltság. Az erdélyi helyzetnek is meg kellett változnia, noha Erdély nagyon sokáig megőrizte szervezeti különállását. Pl. a puritanizmus is egészen más tartalommal jelentkezett. Tiszántúlon pl. az úri rend igyekezett megkaparintani a hatalmat, ami az 1791. évi református zsinaton jelentkezett leginkább. Gondoljanak csak a világi és az egyházi rendek harcára: a világiak még a papoknak sem akarták megengedni, hogy beleszóljanak az egyház dolgaiba. Még ma is vannak olyan gyülekezetek, ahol éreztetik, hogy a lelkész egyházi alkalmazott, a gyülekezet eltartásában él, és mi megszabhatjuk neki a dolgokat. Tehát - a mentalitás szempontjából - ezek hatalmi kérdések, melyek másik oldala a püspöki hatalom dominanciája, amit az államhatalom örömmel segített elő. Így volt ez már III. Károly idejében és az elmúlt rendszerben is.

Van-e valamilyen feljegyzés arra nézve, hogy a 19. század végétől mi alapján választottak presbitereket?

A befolyás mindenképpen sokat számított. Kiket választottak? Az úri társaságból, orvosokat, ügyvédeket. Olyanokat, akiknek már volt társadalmi rangjuk, és azt még növelni tudták egy-két egyházi tisztséggel. Akkor ez még sokat számított. Ebből aztán sokat profitált az egyházközség, a helyi egyház is. A zsinat elnöke pl. a miniszterelnök volt.

Ennek a presbitériumnak milyen bibliai alapjai vannak?

Sok minden bele jött annyira ráépülve a bibliai alapokra, hogy azok már el is tűntek.
Ha megpróbálnánk megtisztítani a presbiteri rendszert a rárakódott hozadéktól, megtalálnánk az alapokat?
Az elnevezéseiben és a szóhasználatban néha. Nagyon sokat rontott a 19. századi racionalizmus, liberalizmus, melyek egyáltalán nem bibliai alapokon álltak.

Mennyire ferdítettek még a presbiteri rendszeren a 20. századi események?

Főleg az elmúlt negyven év nagyon sokat rontott, de korábban az "úri Magyarország" sem sokat javított ezen. Sok helyütt, ahol a belmisszió komoly erőre kapott és a lelkész hitelesen hirdette az igét, ott a presbitériumok jól alakultak, és a lelkésznek munkatársává váltak. Ahol viszont a lelkész nem értett egyet a presbitériummal, ott igyekezett mindent a testültre fogni, és Kálvint hibáztatta, hogy miért is találta ki a presbitériumot.

Összességében milyen előnyei voltak a presbitériumok fölállításának?

Ahol jól szervezték és jól működött ahol sikerült egyházias gondolkodású, hívő embereket megnyerni és a lelkész is támogatta, nagy haszonnal járt. Ahol komolyan vették, ott óriási segítséget jelentett a presbitérium felállítása és működése. Összességében pozitívnak lehet mondani, helyi eltérések azért lehettek.

Az egyház ügyeinek előmozdítása tekintetében lehet-e azt mondani: az egyháziak és a világiak egyformán segítik az egyházat?

A 18. század végétől, a 19. század elejétől inkább az úri egyházvezetés a papságot akarta kiszorítani a vezetésből, manapság viszont sokkal inkább klerikalizálódott az egész egyház. A presbitériumban helyenként nagyon sok pozitívum van, én látok ilyeneket. De ez sajnos csak helyenként van így.

Forrás: www.egyhazszervezet.hu