Anthony de Mello: Hozd be a szegényeket

Anthony de Mello jezsuita atya könyveit vallásilag összetett környezetben írta, hogy más vallásúakat, agnosztikusokat és ateistákat segítsen lelki fejlődésükben.

Erre a házigazda haragjában meghagyta a szolgáknak: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat.
Lukács 14,21

Gondolj valakire, aki kellemetlen számodra – valakire, akit általában kerülsz, mert jelenléte negatív érzéseket kelt benned. Képzeld magad ennek a személynek a jelenlétébe, s figyeld ahogy a kellemetlen érzések előjönnek benned... feltehetőleg egy szegény, nyomorék, vak vagy sánta jelenlétében vagy. Most pedig ébredj rá, hogy ha meghívod ezt a személyt, az utcák és sikátorok koldusát az otthonodba, vagyis a jelenlétedbe, akkor olyan ajándékot fog neked adni, amelyet egyetlen elbűvölő, kedves barátod sem tudna, legyen bármily gazdag is.

Ez a személy feltárja előtted önmagadat és az emberi természet lényegét – ami legalább olyan értékes kinyilatkoztatás, mint a Szentírás bármely kinyilatkoztatása. mert mit használ az, ha ismered a Szentírást, de önmagadat nem, s ezért csak robotként élsz? Az a kinyilatkoztatás, amit ez a koldus fog neked adni, oly szélesre tárja majd a szívedet, hogy belefér minden élőlény. Van-e ennél nagyszerűbb ajándék?

Most pedig figyelj önmagadra, arra a kellemetlen reakciódra, és kérdezd meg önmagadtól:
Én uralom-e ezt a helyzetet, vagy a helyzet uralkodik rajtam?

Ez az első felfedezés. De ehhez jön egy második is. Ahhoz, hogy ura légy ennek a helyzetnek, önmagadat is uralnod kellene, ami nyilvánvalóan nem így van. Hogy lehet ezt elérni? Csak annyit kell belátnod, hogy élnek olyanok a földön, akik a helyedben egyáltalán nem éreznék kellemetlenül magukat ennek a személynek a társaságában. Ők uralnák a helyzetet, és nem lennének kiszolgáltatva neki, mint ahogy te. Következésképp, negatív érzéseidet nem a személy okozza, ahogy azt te tévesen gondolod, hanem a programozottságod. Ez a harmadik felfedezés. Figyelj csak, hogy mi történik, mikor ezt belátod!

Az önmagadra utaló felfedezések után most figyelj arra, ami az emberi természettel kapcsolatos. Ez a másik személy viselkedése, jelleme, amire te oly kellemetlenül reagálsz. Látod-e, hogy azért nem ő a felelős? A másikról kialakított negatív véleményedet csak azért tarthatod fenn, mert tévesen azt hiszed, hogy a másik szabad, tudatos, és következésképp ő a felelős. De hát ki követett el tudatosan valami gonoszat? Hogy valaki gonoszul cselekedjen, vagy hogy gonosz legyen, arra nem a szabadság képesíti, hanem betegség, mert a gonoszság érzéketlenségre és a tudatosság hiányára utal. Akik igazán szabadok, azok nem tudnak vétkezni, mint ahogy Isten sem tud vétkezni. Ez a szegény itt előtted nyomorék, vak és sánta, nem pedig konok és rosszindulatú, ahogy te hitted. Értsd meg ezt az igazságot, vizsgáld meg kitartóan és alaposan, s majd megtapasztalod, hogy kellemetlen érzéseid együttérzéssé és szelídséggé alakulnak. Hirtelen szívedbe tudod fogadni azt, akit eddig te is és mások is csak az utcákon és a sikátorokban tűrtek meg.

Akkor majd ráébredsz, hogy ez a koldus alamizsnával jött hozzád – szívedet együttérzővé, lelkedet pedig szabaddá tette. Korábban téged irányítottak (az ilyen embereknek hatalmuk volt negatív érzéseket kelteni benned, és te azon fáradoztál, hogy elkerüld őket), most pedig a szabadság ajándékát birtokolod: nem kell senkit sem kerülnöd, oda mégy, ahova akarsz. Ha ezt belátod, rájössz arra is, hogy a szívedben már nem csak együttérzést, hanem hálát is érzel a koldus iránt, aki jótevőddé lett. És még egy szokatlan érzés: vágyakozni fogsz az ilyen lelki növekedést elősegítő nyomorékok, vakok és sánták társasága után, mint ahogy, aki már tud úszni, az keresi a vizet. Ezután ha velük vagy, valójában az állandóan erősödő együttérzést és az egek szabadságát érzed, s nem a kellemetlen érzések elnyomó és zsarnoki uralmát. És alig fogsz magadra ismerni, amikor a város utcáin és sikátoraiban sétálsz, és a Mester utasításainak engedelmeskedve meghívod a nyomorékokat, szegényeket, vakokat és bénákat.

Szerzõ: baraka
Forrás: veg.hu