Világnézet / Természetvédelem / A kincses sziget

Linkajánló

A kincses sziget

A Szentendrei-sziget és környéke különleges adottságainak és elhelyezkedésének köszönhetően kiemelkedő természetvédelmi, vízbázis-védelmi és rekreációs funkciókkal bíró, rendkívül értékes, érzékeny terület.

Kulcsfontosságú Budapest ivóvíz-ellátásának megoldásában, hiszen a főváros és a közeli települések vízfogyasztásának nagy részét az itt található parti szűrésű kutak adják.

Az Alföld észak-nyugati kapujának mai formáját a szél és a Duna évezredes munkája alakította ki. A Duna a földtörténet során minden más folyóhoz hasonlóan gyakran változtatta medrét, de a Budapest környéki szakaszokon ez a medervándorlás nem volt olyan jelentős. Így ezen a területen a Szentendrei- és a Csepel-sziget alatt több tíz kilométer vastag kavicstakaró van, mely a Duna hordalékaként rakódott itt le. A kavics nagyon jó víztartó réteg, és fontos, hogy a kavicstakaróban húzódó talajvíz- illetve rétegvíz-készlet állandó kapcsolatban van a folyóval. A kavicsok között olyan mikrobiológiai védőréteg, szűrőréteg alakul ki, mely megtisztítja a Dunából a kavicstakaróba áramló vizet.

A Szentendrei-szigeten összesen több mint 700 ivóvíztermelő kút üzemel, melyek 1,2 millió mł víz kitermelésére képesek egy nap. A Szentendrei-sziget mennyiségi és minőségi adottságait tekintve kiemelkedő vízbázis. Az itt kitermelhető víz ivóvíz-minőségű, fertőtlenítés után közvetlenül a vízhálózatba juttatható, további tisztításra nincs szükség. A vízbázis védelme rendkívül fontos, hiszen elég azt egyszer elszennyezni, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná váljon.

A sziget eredeti ártéri növényzete, füzes bokrosai, puhafás és keményfás ligeterdei az em­beri tevékenység eredményeként mára megritkultak, helyüket nedves rétek foglalták el, melyeket szabályos időközönként vagy alkalomszerűen borít víz. A mélyebb részeken, tőzeges foltokon mocsárrétek találhatók. Aszigeten 25 védett növényfaj tenyészik, közöttük két szigorúan védett faj a gyapjas gyűszűvirág és a homokpusztagyepeken előforduló csikófark.

A Szentendrei-sziget továbbá fontos közép-euró­pai állomása a költöző madarak vonulási útvonalának a Duna mentén. A területen 205 madárfaj fordul elő, amelyből 104 rendszeresen költ. A sziget legnagyobb vizes élőhelye a Merzsán tó. Az árterek, vizes élő-helyek szórványos, de rendszeres vendége a kiskócsag, gyakori a nagykócsag. A homokos partoldalak­ban mintegy 100 pár gyurgyalag költ. Ide járnak telelni a nyugalmasabb vizet kedvelő fajok, mint például a kis vöcsök, kormorán vagy a tőkés réce. Az értékesebb fajok közül kiemelkedik a rétisas, mely az utóbbi években egyre gyakrabban látogatja ezt a területet - egészen Budapest közvetlen határáig lehúzódva. Fokozottan védett madarunknak, a harisnak is él még itt néhány példánya, amelyet elsősorban élőhelyeinek elvesztése és a réteken végzett gépi kaszálás veszélyeztet. A nedves legelőkön, mocsárréteken fészkelő faj hímje a magas fű rejtekéből késő este, kora hajnalban hallatja jellegzetes reszelős hangját.

A terület nagy része mezőgazdaságilag hasznosított táj, ezért az ökológiai sokszínű­ség, a különféle élőhelyek megőrzése, fejlesztése a gazdálkodás minőségén múlik. Az emberi tevékenység nem minden esetben jár a természet pusztulásával, a fajok számának csökkenésével. Hazánk egyik legritkább gyeptípusa az ártéri kaszáló, ahol éppen az ember által végzett rendszeres kaszálás biztosít speciális élőhelyet növény- és állatfajoknak, mint például a harisnak, fürjnek. Árvíz idején az elöntött kaszálókra kiúsznak a halak ívni, majd később a visszamaradó vizekben rekedt halak és vízi gerinctelenek kiváló táplálkozóterületet jelentenek számos más állatnak.

A WWF szeretné, ha az intenzív művelésű, monokultúrás mezőgazdasági területek, sűrűn beépült üdülőterületek nem terjeszkednének tovább a természeti és táji értékek rovására.

Forrás: WWF Magyarország

© halmaz.hu