Hűlt helyét találják a hernyóknak a légykapók

Számos élőlény kifejezetten sikeresen tud alkalmazkodni az évszakok változásához, legyen szó rügyfakadásról, rovarok kifejléséről vagy madarak fészekrakásáról. A legújabb kutatások mégis azt mutatják, hogy hiába az évmilliók alatt kialakult, fejlett időzítési rendszer az élővilágban, ha a tápláléklánc alsóbb szintjein található szervezetek hamarabb válaszolnak például az európai hőmérséklet-emelkedésre.

Milyen hatással lehet az éghajlatváltozás a vonuló madarak költési sikerére? Holland kutatók a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) állománynagyságát és táplálékforrását vizsgálták az elmúlt két évtized adatai alapján. A légykapóknak otthont adó mérsékelt övi erdők a tavasz egy korai időszakában hernyókkal népesülnek be és ez ideális esetben éppen a fészkelési időszakra esik. Ezek a hernyók ugyanis a legfontosabb táplálékforrásai az apró madaraknak. A tojók a testsúlyuk ötödét is elérő tömegű tojást termelnek, amely a hosszú vonulást követően hatalmas energia befektetést igényel és óramű pontosságú időzítést feltételez. Christiaan Both és csapata tíz légykapó-élőhelyet vizsgált 1985 és 2003 között és ezalatt az idő alatt az ízletes és tápanyagban gazdag hernyók tömeges megjelenése átlagosan 16 nappal került előbbre. Azokban a lombhullató erdőkben, ahol a legjelentősebb volt az eltérés a hernyódömping és a madarak érkezése, fiókák kikelése között, ott akár 90%-kal csökkent a légykapó állomány. Igaz, éghajlatváltozás nélkül is előfordulhatnak váratlan természeti jelenségek, melyekre a madarak gyakran másodköltéssel válaszolnak, de ennek sikere általában jóval bizonytalanabb.

Az éghajlatváltozás miatt a vonuló énekesmadarakra a jövőben nemcsak az egyre korábbi táplálékcsúcs jelent majd veszélyt, melyet egyszerűen fogalmazva „lekésnek” a távolról érkezők, de a magasabb hőmérséklet miatt a hernyók fejlődése is felgyorsulhat és a fészkelés végső szakaszában bekövetkező élelemhiány súlyos következményekkel járhat.

Szerzõ: Kis Ferenc
Forrás: WWF Magyarország