Placebóról, gyógyításról, kuruzslásról

A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni.

A placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, ill. a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben mindkét csoport úgy tudja, hogy valódi gyógyszert kap. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha észrevehetően azok között tapasztalnak javulást, akik valódi hatóanyagot kaptak, nem pedig placebót.

A placebo másik célja a szimuláns betegek kiszűrése.

Az orvosi gyakorlatban ilyen célra legtöbbször szőlőcukrot alkalmaznak, ha tabletta formájában kell a betegnek adni; illetve fiziológiás sóoldatot, ha infúzió formájában.

(Wikipedia)

A 2005.októberi Reader’s Digest-ben is van egy cikk: MIÉRT HAT A PLACEBÓ? - címmel, nagyon tanulságos! Tény, hogy a gyógyulásba vetett hit, a gyógyszerbe vetett hit idõnként csodaszámba menõ gyógyulásokat produkál, de ez nem jelenti azt, hogy ezt valamiféle anyagtalan, információ-szerû szubsztancia (ami anyagtalanul már nem is lehetne talán az!) okozza!

Mert – ha a placebó alkalmazása gyógyulást is elõidézhet adott esetben, akkor ott a hit, és az ennek megfelelõ biokémiai hatások érvényesülnek, ha érvényesülnek.

Mellesleg talán nem kellene a hiten alapuló gyógyulást mindenható piedesztára emelni – az erõs motiváció sem mindig elég, és ez különösen érvényesül még nem motiválható, a gyógyulásba hitet nem befektetni képes embereknél (öntudatlan, csecsemõ, kényszergyógykezelt, stb), vagy állatoknál.

A hitet hangsúlyozó gyógyászati eljárások ahhoz hasonlatosak, mintha az ételben hinnünk kellene, hogy elmulassza az éhségünket. A gyógyszereket is úgy tervezik, hogy az anyagi hatás lehetõleg hangulattól független hasson – ez persze nem feltétlenül jó minden esetben. Aki idegenkedik a nyugtató szedésétõl esetenként éppen attól lesz idegesebb, ha nyugtatót adnak neki, és a hangulatot szabályzó, befolyásoló fiziológiás állapotok (pl. magas vagy alacsony vérnyomás) kezelésére is erõsen hathatnak a hangulat változásai, pl. a gyógyszeradagolást illetõen. De itt vannak a konkrét anyagokhoz köthetõ anyagcserezavarok, mint pl a cukorbetegség – az erõs hangulatingadozást, hirtelen dühöt kísérõ hormonhatások eszméletvesztéssel járó rohamot is okozhatnak, de a helytelenül adagolt inzulin is.

Mégis, nem egy olyan esetrõl írtak, amikor az állandó injekciózásba belefáradt emberek bedõltek egyes magukat természetgyógyászoknak nevezõ kuruzslóknak, és az inzulint elhagyva életveszélyes állapotba kerültek. Ezekben az esetekben a kuruzsló delejezõen erõs hite, és annak kinyilvánítása miatt a családtagok, vagy éppen a beteg is hajlamossá válik hinni a sokszor hatástalan módszerek és készítmények alkalmazásában, és emiatt bajba kerülnek. Ezekben az esetekben rendszerint úgy védekeznek a kuruzslók, hogy biztosan a beteg, vagy annak környezet nem hitt eléggé a szer, vagy a módszer hatékonyságában! Ha a hitet tennénk a gyógyítás alapjává, akkor semmiféle orvostudományi fejlõdés nem mehetett volna végbe, mert a kudarcokat az elégtelen hittel lehetett volna magyarázni – mint ahogyan sokáig tették az egyházi uralom ideje alatt. Akkoriban az (idézõjeles!) orvos a maga tudásának hitében, és elképzelésének biztos hitében bízva adott gyógyanyagokat, vagy akármit, és õ is a gyógyításába vetett hite által képzelte a gyógyítás hatékonyságának letéteményét. A hit azonban többnyire fantázia-, és remény-alapon mûködik, ami indokolt lehetett a mikrobiológia, a mikroszkóp kialakulása elõtt, de a betegségek és a kóros folyamatok belsõ folyamatainak ismeretének korában már fejlett lehetõségeink vannak.

Amikor egy végzett orvos a mai orvostudomány szintjén, és annak ismeretében az ezoterika alapján értelmezhetõ gyógyító eljáráshoz nyúl, ez azt is jelezheti, hogy egyrészt az orvosképzésnek is vannak hiányosságai; másrészt pedig azt, hogy egyes esetekben tkp nem az orvostudományi ismeretei alapján, hanem a világnézete alapján próbál gyógyítani.

Persze sokan vannak, akik arra hivatkoznak, hogy erre igény van az emberek között, és ezért alkalmazzák. Van, aki a mûködési körét kívánja szélesíteni, és több beteget becsábítani magához – a hiten alapuló gyógyászat (mint a homeopátia is) tipikusan az, amire sokszor akármit fel lehet írni, lényeg, hogy a paciens a gyógyulásának lehetõségét lássa benne. Merre lehet itt elmenni? – Természetesen olyan területre, amivel kapcsolatban az embereknek nincsenek tapasztalatai, vagy azt hiszik, hogy vannak tapasztalataik. Az ezoterikus tanok alapján értelmezhetõ módszerek, mint pl. a homeopátia, tipikusan ilyen terület. Hitre csak ott lehet alapozni, ahol tényszerû tapasztalatokra nem lehet a hétköznapokban szert tenni, vagy pedig a tapasztalatok olyan élményekbõl állnak, amiknek az értelmezése utat nyit a megfelelõ, saját elképzeléseket, világnézetet, stb. igazoló értelmezések felé.

Szerzõ: Brain Storming
Forrás: vasarhely.us