Világnézet / Szkepticizmus / Placebóról, gyógyításról, kuruzslásról

Linkajánló

Placebóról, gyógyításról, kuruzslásról

A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni.

A placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, ill. a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben mindkét csoport úgy tudja, hogy valódi gyógyszert kap. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha észrevehetően azok között tapasztalnak javulást, akik valódi hatóanyagot kaptak, nem pedig placebót.

A placebo másik célja a szimuláns betegek kiszűrése.

Az orvosi gyakorlatban ilyen célra legtöbbször szőlőcukrot alkalmaznak, ha tabletta formájában kell a betegnek adni; illetve fiziológiás sóoldatot, ha infúzió formájában.

(Wikipedia)

A 2005.októberi Reader’s Digest-ben is van egy cikk: MIÉRT HAT A PLACEBÓ? - címmel, nagyon tanulságos! Tény, hogy a gyógyulásba vetett hit, a gyógyszerbe vetett hit időnként csodaszámba menő gyógyulásokat produkál, de ez nem jelenti azt, hogy ezt valamiféle anyagtalan, információ-szerű szubsztancia (ami anyagtalanul már nem is lehetne talán az!) okozza!

Mert – ha a placebó alkalmazása gyógyulást is előidézhet adott esetben, akkor ott a hit, és az ennek megfelelő biokémiai hatások érvényesülnek, ha érvényesülnek.

Mellesleg talán nem kellene a hiten alapuló gyógyulást mindenható piedesztára emelni – az erős motiváció sem mindig elég, és ez különösen érvényesül még nem motiválható, a gyógyulásba hitet nem befektetni képes embereknél (öntudatlan, csecsemő, kényszergyógykezelt, stb), vagy állatoknál.

A hitet hangsúlyozó gyógyászati eljárások ahhoz hasonlatosak, mintha az ételben hinnünk kellene, hogy elmulassza az éhségünket. A gyógyszereket is úgy tervezik, hogy az anyagi hatás lehetőleg hangulattól független hasson – ez persze nem feltétlenül jó minden esetben. Aki idegenkedik a nyugtató szedésétől esetenként éppen attól lesz idegesebb, ha nyugtatót adnak neki, és a hangulatot szabályzó, befolyásoló fiziológiás állapotok (pl. magas vagy alacsony vérnyomás) kezelésére is erősen hathatnak a hangulat változásai, pl. a gyógyszeradagolást illetően. De itt vannak a konkrét anyagokhoz köthető anyagcserezavarok, mint pl a cukorbetegség – az erős hangulatingadozást, hirtelen dühöt kísérő hormonhatások eszméletvesztéssel járó rohamot is okozhatnak, de a helytelenül adagolt inzulin is.

Mégis, nem egy olyan esetről írtak, amikor az állandó injekciózásba belefáradt emberek bedőltek egyes magukat természetgyógyászoknak nevező kuruzslóknak, és az inzulint elhagyva életveszélyes állapotba kerültek. Ezekben az esetekben a kuruzsló delejezően erős hite, és annak kinyilvánítása miatt a családtagok, vagy éppen a beteg is hajlamossá válik hinni a sokszor hatástalan módszerek és készítmények alkalmazásában, és emiatt bajba kerülnek. Ezekben az esetekben rendszerint úgy védekeznek a kuruzslók, hogy biztosan a beteg, vagy annak környezet nem hitt eléggé a szer, vagy a módszer hatékonyságában! Ha a hitet tennénk a gyógyítás alapjává, akkor semmiféle orvostudományi fejlődés nem mehetett volna végbe, mert a kudarcokat az elégtelen hittel lehetett volna magyarázni – mint ahogyan sokáig tették az egyházi uralom ideje alatt. Akkoriban az (idézőjeles!) orvos a maga tudásának hitében, és elképzelésének biztos hitében bízva adott gyógyanyagokat, vagy akármit, és ő is a gyógyításába vetett hite által képzelte a gyógyítás hatékonyságának letéteményét. A hit azonban többnyire fantázia-, és remény-alapon működik, ami indokolt lehetett a mikrobiológia, a mikroszkóp kialakulása előtt, de a betegségek és a kóros folyamatok belső folyamatainak ismeretének korában már fejlett lehetőségeink vannak.

Amikor egy végzett orvos a mai orvostudomány szintjén, és annak ismeretében az ezoterika alapján értelmezhető gyógyító eljáráshoz nyúl, ez azt is jelezheti, hogy egyrészt az orvosképzésnek is vannak hiányosságai; másrészt pedig azt, hogy egyes esetekben tkp nem az orvostudományi ismeretei alapján, hanem a világnézete alapján próbál gyógyítani.

Persze sokan vannak, akik arra hivatkoznak, hogy erre igény van az emberek között, és ezért alkalmazzák. Van, aki a működési körét kívánja szélesíteni, és több beteget becsábítani magához – a hiten alapuló gyógyászat (mint a homeopátia is) tipikusan az, amire sokszor akármit fel lehet írni, lényeg, hogy a paciens a gyógyulásának lehetőségét lássa benne. Merre lehet itt elmenni? – Természetesen olyan területre, amivel kapcsolatban az embereknek nincsenek tapasztalatai, vagy azt hiszik, hogy vannak tapasztalataik. Az ezoterikus tanok alapján értelmezhető módszerek, mint pl. a homeopátia, tipikusan ilyen terület. Hitre csak ott lehet alapozni, ahol tényszerű tapasztalatokra nem lehet a hétköznapokban szert tenni, vagy pedig a tapasztalatok olyan élményekből állnak, amiknek az értelmezése utat nyit a megfelelő, saját elképzeléseket, világnézetet, stb. igazoló értelmezések felé.

Szerző: Brain Storming
Forrás: vasarhely.us

© halmaz.hu