|
A kísértethistóriákról
"Elmesélek egy esetet, - az abszolut szavahihető, kiegyensulyozott, lelki békében élő, okos barátnőmtől. Anyósával mindig nagyon jóban volt, - szerették egymást. Halálakor, - teljes szélcsendkor és csukott bejárati ajtónál huzat keletkezett. - akkor azt hitte, hogy a fia érkezett haza. Elmozdult a falióra is. Később a barátnőmnek szokásává vált, hogy név, - születésnap és egyéb ünnepekkor virágot vesz a sirjára. Egy névnapkor elfeledkezett erről. Bea éjjel az ő lakrészükben a fürdőből koppanást hallott. Leesett a szappan a zuhanyzó szappantartójából. Fizikai képtelenség, hogy kicsusszon. Mikor visszahelyezte, - pár perc mulva megismétlődött. Nem akart pánikot, - nem tette vissza a helyére. A nagyfia /21 éves/ eközben az ágyban zenét hallgatott a lakás másik részében. Egyszer elhallgat a zene. Mikor fölkelt, - látja, hogy a hangerő le volt tekerve. Gyanutlanul visszahangositja.Ugyanaz történik még kétszer. Nem tudott magyarázatot adni miért, de furcsán érezte magát. A különben vagány, merész fiu sirva ment át a szüleihez és aznap velük aludt. A virág után megszünt a 'zaklatás'."1
A fenti történetet egy "magyarázd ezt meg nekem" felszólítással kaptam E-mailben. Eredetileg egy női magazin fórumában írta valaki, ahol sok más, hasonló történet is szerepel. Az egy helyre gyüjtött "szellemészlelések" nagy hatással voltak a látogatókra: többen is utaltak rá a fórumban, hogy bár eddig kételkedtek a szellemek létében, látva hogy ilyen gyakoriak a tapasztalatok, megváltozott a véleményük.
Sok ilyen történetet hallottam már más forrásokból is, mi több, egyszer régebben magam is meséltem hasonló élményről egy barátomnak. Nézzük meg az én történetemet egy 2000-ben írt levelem alapján:
"Annával a film alapján vérszerzôdést kötöttem egy éjszaka a Fiumei úti temetôben. Meséltem már neked, hogy mi történt? Miután hazaértünk, leültünk az udvarban a lépcsôre, s hirtelen a semmibôl rengeteg macska került elô, körénksereglettek, s közülük egy fekete lefeküdt elénk az udvar közepére, s nézni kezdett minket... Nagyon furcsa volt.
A temetôben mindkettônknek lehetett egy kívánsága. Én azt kívántam, hogy a fizikatanárom menjen el a suliból. Két nap múlva, hétfôn, közölték, hogy a kedvenc tanárom nem tanít nekünk tovább számtechet, helyette a fizikatanár fogja azt is tartani... ;( Anna jobb kapcsolatott szeretett volna egy fiúval... Utána 2 hónapig nem látta.
A kapcsolatokat minden bizonnyal az emberi természet belebeszélési kényszere találta meg mindezen dolgok között - s az, hogy a filmben mindez nappal játszódott egy réten, s a jeleket pillangóktól kapták, mi pedig éjszaka csináltuk egy temetôben, s utána a macskák furcsán viselkedtek, csak
további összekapcsolásra ad okot a kérések teljesülésével kapcsolatban... ;) Mégsem hiszek benne. ...de érdekes volt. ;)"
Hogyan magyarázzuk ezt meg? Ez esetben viszonylag könnyű a dolgom, mivel ott voltam. Először is, nem azt kívántam, amit itt leírtam. Teljesen mást. A levélben említett kívánságom csak megfordult a fejemben, amikor azon gondolkodtam - még jóval a szeánsz előtt -, hogy mit kívánjak. Ezen kívül természetesen megfordult sok minden más is. Másrészt az említett fiú, akivel Anna "jobb kapcsolatot szeretett volna", én voltam, engem nem látott két hónapig. Valójában már régóta nem voltunk a legjobb kapcsolatban, számomra túlzottan erőszakos közeledése miatt. A kérése is egy jó példa volt ezen erőszakosságra - így arról, hogy két hónapig nem találkoztunk, kizárólag én tehettem.
Ami a macskákat illeti, az udvar mindig tele van velük - lakók által kirakott és ledobált ételmaradékokon élnek. Amikor leültünk a lépcsőre, valószínűleg azt hitték, hogy enni akarunk adni nekik. A fent leírtakkal ellentétben nem körénk gyültek, hanem az udvar közepére (és nyilván nem is a "semmiből" - ahogy a levélben fogalmaztam). Az említett filmmel való hasonlóság is kevésbé meggyőző, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ott azonnal jöttek a lepkék, itt pedig csak hazatértünk után találkoztunk a macskákkal - ráadásul a kettő közti kapcsolatot is csak utólag ismertem fel.
A néhány apró, lényegtelennek tűnő változtatás igencsak kiszínezte a mesémet - pedig még csak nem is hittem a szellemekben! A levél írásakor egyáltalán nem éreztem úgy, hogy mindez hazugság lenne - inkább csak amolyan "jótékony leegyszerűsítésnek" tünt, csak hogy "ne kelljen sok felesleges részletet elmagyaráznom".
Vizsgáljuk most meg a cikk elején említett történetet!
Elmesélek egy esetet, - az abszolut szavahihető, kiegyensulyozott, lelki békében élő, okos barátnőmtől.
Csalárd érveléssel kezdődik az elbeszélés. Mi köze van az ez után említett tapasztalatoknak ahhoz, hogy a történetben szereplő illető okos? A többi jelző is megkérdőjelezhető - például mit jelent az, hogy abszolut szavahihető valaki? Soha nem hazudik? És soha nem tévedett még? Ezek a jelzők arra valók, hogy a történettel kapcsolatos kétségeinket csökkentsék, de valójában maguk is kétségeket ébresztenek, ha komolyabban szemügyre vesszük őket.
Anyósával mindig nagyon jóban volt, - szerették egymást. Halálakor, - teljes szélcsendkor és csukott bejárati ajtónál huzat keletkezett. - akkor azt hitte, hogy a fia érkezett haza. Elmozdult a
falióra is.
A tapasztalatok leírása helyett itt már magát az értelmezésüket kapjuk készhez. Nem derül ki például, hogy vajon látta-e amint mozog a falióra, vagy csak utólagosan észrevette, hogy nem áll pontosan. Azzal kapcsolatban is csak találgatni tudunk, hogy végül valóban hazajött-e a fia. Nem tudjuk, miben nyilvánult meg az, amit huzatnak nevez. Nem tér ki arra sem, hogy mennyi idő telt el a halál és ezen észlelések között. Mivel egy kész interpretációt kaptunk, az alternatív magyarázatok elől eleve elzárta az utat a mesélő.
Következő oldal  |