(Gondolatok) A (teista-ateista) világnézeti viták természetéről

Tartalom:

1. „Világnézetről” és „vitáról” röviden
2. Világnézetek teista, ateista megközelítéséről
3. Világnézeti viták - ma
4. Világnézeti „meggyőzés-kényszer” , mint antropológiai sajátosság
5. A világnézeti viták eredménye, haszna
6. Világnézeti viták kikerülhetetlenségér ől
7. Kinek van a világnézeti vitákban „könnyebb dolga”?
8. Jegyzetek, források, megjegyzések, kiegészítések

1. Világnézetről és vitáról röviden

Mindenekelőtt fontos megjegyeznem, hogy a cikk nem magáról a VILÁGNÉZET(1), vagy a VITA(2) fogalmáról szól.

Bevezetőleg azonban szükség lehet némi rövid fogalomértelmezésre:

„VILÁGNÉZETNEK nevezzük a világ legáltalánosabb, legátfogóbb értelmezését. Ez állhat objektív tudományos ismeretből, annak különböző értelmezéséből, a tudománnyal ellenkező nézetekből, és állhat egyáltalán nem objektív, azaz szubjektív véleményekből, életszemléletből, értékrendből. Világnézetnek nevezhető tehát a tudományok átfogó rendszere önmagában, vagy egy bizonyos értelmezésben, egy politikai ideológia, egy filozófiai iskola nézetei, és egy hitrendszer, vallás is, vagy ezeknek keveréke. Az értékrendet bizonyos esetben a világnézetbe bele veszik, bizonyos esetben nem.”(Wikipédia)

Szó-etimológiailag a világnézet kifejezés 2-részből áll: „VILÁG” és „NÉZET”. A VILÁG itt akár az érzékelt valóságot is jelentheti, a NÉZET pedig arra a módra utal, ahogyan tekintünk rá, amilyen szemmel nézzük, vagyis tkp annak értelmezését, amit a világból felfogunk („Hiszem, ha látom.”, stb). A valóság tkp mindenki esetében gyakorlatilag ugyanaz, az egyes emberek között a nézetük között van különbség – ezt világítja meg rendkívül szellemesen egy indiai mese(1.2.), mely tartalma röviden: „Négy vak ember szerette volna megtudni, milyen az elefánt. Megszervezték, hogy testközelben ismerhessék meg a nagy állatot. Az egyik megfogta a farkát, és felkiáltott: Hiszen az elefánt nem is olyan nagy, kicsi, vékony, mozgékony. A második az ormányát tapogatta végig. Az elefánt egy erős, izmos cső - állapította meg. A harmadik az agyarát fogta meg, így a véleménye szerint az elefánt egy komoly kardszerű hegyes, éles kemény dolog. A negyedik a lábait ölelte át. Szerinte az elefánt olyan, mint egy nagy, masszív oszlop. Később sokáig vitatkoztak azon, milyen is az elefánt. Kinek volt igaza? Senkinek és mindenkinek. Csak az elefánt lényege veszett el.”

A világnézet, ezek alapján korszakfüggő is, egyénfüggő is, vagyis függ az egyéni karaktertől, temperamentumtól, tapasztalatoktól, élményektől, intelligenciától.

A vitáról röviden:

„A VITA érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete, legalább két résztvevője eltérő állásponttal.

A vita, az érvelés több társadalomtudomány eszköze és témája, pl. politika, retorika, filozófia, etika, jog. A vita versengő magatartás jellemzője. A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának.” (Wikipédia)

A cikkem elsősorban a következő kérdésre kísérel meg irányadó választ adni:

Miért vannak, miért alakulnak ki, és hogyan folynak a viták ateisták és teisták, teisták és teisták között?

A teisták gyakran tesznek úgy, mintha ők csak az ateistákkal állnának vitában, ezzel azt a látszatot keltve, mintha pusztán kétoldalú lenne az emberiség: az ő vallásuk képviselői és az ateisták.

Az alapkérdés másként, általánosabban is feltehető: „Miért van szüksége az embernek arra, hogy a világnézeti állásfoglalását úgymond megvédje, érveljen mellette, stb.?”