Betegség-e az istenhit?

A sarlósejtes vérszegénységért felelõs gén egy példányát hordozó személyek részben védettek a maláriával szemben, ezért a súlyosan fertõzött területeken e gén igen gyakori.¹ Az evolúciós orvostudomány egyik fontos sugallata a "betegség" fogalmának újragondolása: a hibás mûködés mögött gyakran az elõbbi példához hasonló adaptáció áll², és annak eldöntése, hogy egy adott funkció jelenleg is adaptív-e vagy csak a múltban volt az, igen nehezen eldönthetõ, jelenleg is sok vitát kiváltó kérdés. A "betegség" kifejezés mögött mindig egy elmélet húzódik meg, ami arról szól, hogy hogyan "kellene" az adott dolognak helyesen mûködnie. A választ csak ritkán tudjuk pontosan, és ez lehetõvé teszi, hogy az emberrõl alkotott kép változásával a különbözõ jelenségek betegség-voltának megítélése is folyamatosan változzon az idõk során.³

A társadalomtudósok elõszeretettel kiáltották (és egyesek kiáltják ma is) az agressziót, az antiszociális viselkedést, a féltékenységet és más, általuk "társadalmilag károsnak" ítélt viselkedésformákat betegségnek - és könnyen érthetõ, ha egyes ateisták hasonló stratégiával próbálkoznak az istenhit esetében is. Nézetük alátámasztásához azt kellene igazolniuk, hogy "az evolúció másképp gondolta" - azaz az említett jelenségek hibás, maladaptív mûködés vagy maladaptív külsõ fertõzés eredményei. Az említett társadalomtudósok többnyire nem foglalkoznak az evolúcióval - az ateisták azonban elõszeretettel hivatkoznak a memetikára, a vallást mémvírusnak aposztrofálva.

Attól, hogy valami vírus, még nem feltétlenül betegség⁴. A vallások esetében több kutatás is kifejezetten azt erõsítette meg, hogy azok a hívõk génjeinek terjedését szolgálják⁵ - ami ellentmond a betegség-teóriának. További komplikációt jelent egy mémvírus esetében, hogy különbözõ nézõpontokból ítélhetjük meg hatásukat. Ha a mémek lehetnek betegségek, akkor a gének terjesztését akadályozó mémek például a gének szemszögébõl nyilván azok is, ugynakkor ezek a mémek adaptívak lehetnek például más mémek számára. A helyzetet azonban megfordíthatjuk, és ugyanennyi joggal mondhatjuk azt is, hogy egy gén egy adott mémplex szemszögébõl betegség. Ha a memetikusoknak igaza van, és a mémek független replikátorok, akkor pusztán választás kérdése, hogy melyik megközelítést alkalmazzuk. A betegség fogalom ilyetén kiterjesztésével akár úgy is beszélhetünk az egyes génekrõl, mint amik betegségek más gének számára - vagy ugyanezt eljátszhatjuk mémek esetében.

A "betegség" kifejezés mögött álló értékítélet néha különösen feltünõ. Viola Zoltán 'Miért elmebetegség az istenhit?' címû cikkében⁶ például a következõt írja:

Mindenesetre, ha az elménk a mémek összessége, akkor könnyen érthetõ, mi az elmebetegség: elmebetegség akkor keletkezik, ha valamely olyan mém vagy mémcsoport uralkodik el elménkben, e "mém-térben", mely ellentétben áll a valóság tényeivel.

Eltekintve attól, hogy a behaviorista álláspont, mely szerint "az elménk a mémek összessége" már több évtizede túlhaladott, valamint attól, hogy az Egyesített Elmélet híján minden tudományos elméletünk csak közelítés, s mint ilyen, "ellentétben áll a valóság tényeivel" (azaz a definíció szerint jelenleg mindenki elmebeteg), a fenti sorokban jól kivehetõ a csalárd érvelés: a szerzõ felhasznál egy olyan szót, amihez negatív képzetek kötõdnek ("elmebetegség"), de a hagyományostól teljesen eltérõ jelentést tulajdonít neki, mikor összkapcsolja valamivel, amihez szinten negatív képzeteket szeretne kötni. Az általa használt "elmebetegség" kifejezés egészen mást jelent, mint amikor a hétköznapok során használjuk ezt a szót - ebben az esetben "a vallás elmebetegség" kifejezés valójában se többet, se kevesebbet nem állít, mint hogy "a vallásos kijelentések hamisak" - azaz tulajdonképpen annak megismétlése, hogy "én ateista vagyok".

Bár a vallás maladaptív jellegének kimutatása érdekes alternatívát nyújthatna a jelenleg elfogadott adaptivista megközelítéssel szemben, a gyakorlatban még nem találkoztam e téren komoly érvekkel, és az állítás, hogy a "vallás betegség", számomra leginkább provokációnak tûnik.

Felhasznált irodalom:
1. Élet és Tudomány, 2000/23. - Adaptáció és populációbiológia
2. További példákat lásd: http://konyv.uw.hu/evorv/index.html
3. A jelenlegi betegségfelfogás kritikájáról lásd pl. Francis Fukuyama: Poszthumán jövendõnk, 3. fejezet (E könyv nagy részével mindazonáltal egyáltalán nem értek egyet.)
4. Részletesebben Richard Dawkins: A hódító gén
5. Pl. http://konyv.uw.hu/vallas.htm és http://konyv.uw.hu/colibatus.htm
6. http://www.violazoli.fw.hu/Miert_elmebetegseg_az_istenhit.html

Szerzõ: Video (Varga Gábor)