|
Egy ateista hitvallása
Hiszek abban, hogy- létezik az érzékeim számára közvetlenül nem megtapasztalható világ;
ugyanakkor abban is hiszek, hogy
- ennek a közvetlenül nem megtapasztalható világnak a működése közvetetten megtapasztalható, megismerhető, megérthető; és kellő ismerettel, tudással, azon a szinten, amikor már konzisztens egészként képes valaki kezelni a világról való ismereteit, az ember képes megjósolni, előre jelezni bizonyos események bekövetkezését, problémák megfelelő megoldásmódját.
Hiszem azt, hogy
- a megismerhető világ törvényszerűségei a nem megismerhető világ törvényszerűségeiből erednek, és hogy a megismerhető világ törvényszerűségei a nem megismerhetőből erednek;
ugyanakkor azt is hiszem, hogy
- ha ugyan az építőkövek, és a közvetlen törvényszerűségek azonosak is, az építőkövekből felépülő formákkal ugyanazok a törvények teljesen más megnyilvánulásokat eredményeznek, holott csak nagyságrendi, és rendszerszintű különbségekről, fokozatokról van szó.
Hiszem azt, hogy
- ugyan az ember számára elsősorban a boldogság és a kiegyensúlyozottság a cél, ugyanakkor a világnak nem tulajdonsága a célszerűség, és nincs egy cél, ami felé haladna;
mert hiszem, hogy
- a folyamatok végpontjai nem azonosíthatók a folyamatok céljaival.
Hiszem, hogy
- nem tudhatunk mindent;
de azt is hiszem, hogy
- a boldoguláshoz és a boldogság, a boldog állapot eléréséhez kellő mennyiségű tapasztalat birtokában eleget tudhatunk.
Hiszem, hogy
- önmagunk életének megítélésénél jogunk lehet arra, hogy meghúzzuk a határvonalat a bizonyosság egy bizonyos szintjénél, és meglévő tudásunkra alapozva döntsünk sorsunk felől;
ugyanakkor azt is hiszem, hogy
- ezt másokkal kapcsolatban nincs jogunk megtenni, de mivel közösségi lényként létezünk és vagyunk emberek, így jogunk, sőt kötelességünk lenne másokat tévedéseikre figyelmeztetnünk, különösen olyan területeken, ahol tévedéseikkel, esetleg helytelen ismereteikkel mások rovására hoznának döntéseket; és ilyen esetekben ezt véleményként megfogalmazva a tudtára vagyunk kötelesek hozni.
Hiszem, hogy
- az emberi tudat egyik alaptulajdonsága éppen az, hogy a világ közepének tekinti magát, és alaptörekvéseiben az a kép nyilvánul meg, amit a teizmus alkotott;
emiatt hiszem, hogy
- pusztán amiatt, hogy érzékeli a világot, abban az illúzióban ringatja magát, hogy ő maga teremtette, és őérte van.